2012. szeptember 7., péntek

Hetedhéthatár-délután az Iparosban

Mostanság Karinthy Ferenc naplóját olvasom, érdekes, élvezetes olvasmány, de két oldalanként ilyen és ehhez hasonló bejegyzésekbe botlom: "Ma este átugrottak Örkényék, jött Déry is, borozgatás, sztorizgatás késő estig." Vagy: "Kimentünk Leányfalura, találkoztunk Darvasékkal, Törőcsikkel, Illyéssel, borzogatás, sztorizgatás késő estig." Nem kellemes ilyet olvasni negyven fokban, buszon ülve, két kliens és egy Tesco-bevásárlás között.
Most én is leírhatom: tegnap hetedhéthatáros találkozó az Iparosban. Ott voltak L. Csépányiék, Attiláék, Istvánék, sztorizgatás, borozgatás késő estig.
Egész nyáron szomjaztam erre borra. Végre egy olyan délután, ami nem bevásárlásról, receptek kiváltásáról, lótás-futásról szólt, hanem beszélgetésről, helytörténetről, olimpiákról, Gebauer emlékévről és még ki tudja, mi mindenről. Iparos vendégélő kerthelyisége kész oázis volt a hosszú, fárasztó nyár után. Igaz, én nem sokat beszéltem, mindig megilletődve ülök le a Hetedhéthatár írói közé, néha még most sem hiszem el, hogy ebbe az asztaltársaságba tartozhatok. Így csak élveztem a jóleső szalonspiccet, ezt a kellemes, rég várt bódultságot, és a társaságot, ezt az irodalmi, értelmiségi világot.
Kerekes Sándort - ezt a nyolcvannyolc éves örökifjú világfit - az újság egyik szerzője hozta magával. Elegáns Jávor-bajusz, enyhe akcentus és rengeteg sztori. 1950-ben emigrált Kanadába, öttusázott, vívott, olimpiák szervezésében vett részt, rengeteget tett a kanadai öttusáért. Egyik hihetetlen történet a másik után, egészen estig. Nincs olyan foglalkozás, mit ne próbált volna, nincs a világnak olyan pontja, ahol ő meg ne fordult volna. Amikor azt mondtam, hogy hat évig éltem Baden-Württenbergben, ő erre azt felelete: ó, ez remek, merth én otth voltham hadifogolytháborban... Óriási vitalitás és életszeretet áradt belőle, élmény volt őt hallgatni. Érdemes az életet úgy végigélni, ahogy ő tette.
Sándor és a társaság egy része még elment (bel)városnézésre, úgy volt, hogy velük tartok, de aztán a palacsintázás és a babgulyásozás közbeni sztorizgatás elég hosszúra nyúlott, így aztán Kati hazavitt kocsival. Ő, a főszerkesztő - engem. Nahát, ez a Hetedhéthatár!
Felüdülés volt ez a délután.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése