2012. november 27., kedd

Házi gondozó paródiák - Columbo

Sérelmezem, hogy rólunk, házi gondozókról, egy film (filmsorozat) se készül! Pedig nagyon izgalmas életünk van! Nézzük, milyen lenne egy epizód Columbo-stílusban:

Egy kertvárosi lakás nagyszobájában állok, ballonkabátban. Kezemben szivar. Az ablakon keresztül az éjszakai Pécs látható. A szobában rajtam kívül négy idős ücsörög fotelekben, kanapékon. Középre lépek, columbós gesztussal a homlokomra teszem mindkét kezem. Összeszorított szemmel koncentrálok. Közben lehamuzok pár tárgyat körülöttem.
- Just one more thing - mondom végül (mert én angolul is nézek Columbót) - oppardon... van itt még valami. Tudják, valaki az elmúlt percekben beszart, és ez igen kellemetlen. A feleségem se tűri ezt otthon.
- Ki az, aki beszart?! - kérdezi Mr. Józsi, miközben keményen a szemembe néz. 
- Ne aggódjon, Mr. Józsi, hamarosan megtudja, mert az illető itt van ebben a szobában.
Az idősek erre megdöbbennek, gyanakodva fürkészni kezdik egymást. Nagyon sandák.
- Mrs. Mariska - fordulok egy nénihez - emlékszik arra, mikor egy nap arra kért, hozzak önnek két doboz kefirt?
Mrs. Mariska bólint, miközben zavartan gyűrögeti otthonkája szegélyét.
- Nos asszonyom, az minden volt, csak nem kefir. De ez nem tartozik az ügyhöz. Csak azért említettem, mert a feleségem megkért, hogy vigyek neki tejfölt.
Belehamuzok egy ágytálba, és odalépek egy bácsihoz:
- Mr. Béla, bocsásson meg, de fel kell tennem a kérdést. Hol volt maga kedden, hajnali háromkor?
- Aludtam az ágyamban.
- Ez így is van - mondom, miközben karba tett kézzel állok a bácsi előtt. - De valami mégsem hagy nyugodni. - Az egyik kezemmel a homlokomon kopogtatok. - Valami itt nagyon gyanús! Láthatnám a tekegolyóit?
- Nekem nincs tekegolyóm.
- Miért nincs? Csak nem eladta?
- Nem is volt soha.
- Pontosan, de van itt még valami. - Egy nénihez lépek - Mrs. Csumi, hallhatnám a TAJ-kódjának utolsó számjegyét?
Mrs. Csumi nagyon fél, akadozva válaszol.
- Három.
- Szóval három.
- Igen, három.
- Mrs. Csumi, viselt valaha szakállt?
- Ó, hát hova gondol?!
Ekkor diadalmasan felmutatok egy képet Raszputyinról:
- Szóval tagadja, asszonyom, hogy ez a kép önt ábrázolja háromévesen?!
Mrs. Csumi nem bírja tovább, feláll, szemembe néz, dühödten válaszol:
- Igen, tagadom, ezerszer is tagadom, maga nyomorult...
- Nyugodjon meg asszonyom, tudom, hogy maga ártatlan. A feleségem is megmondta.
Mr. Józsi elé állok. A zsebemből kiveszek egy apró tárgyat, majd azt az öklömbe zárva Mr. Józsi füléhez emelem.
- A kapitány órája - mondom neki titokzatosan.
- Micsoda?! Milyen óra?!
Erre diadalmasan felkiáltok:
 - Miért nem azt kérdezi, hogy milyen kapitányé?! Hiszen egy kapitányt se ismerünk, nemde?! Ráadásul van itt még valami! - Szétnyitom az öklömet - Ez kérem, nem óra, hanem egy túrógombóc, amit a feleségem főzött, abból a kefirből, melyet nem rég vettem Mrs. Mariskának!
A bejárathoz lépek, kitárom az ajtót, a szobába egy macis alkatú, színesbőrű rendőrőrmester lép be. Az amerikai filmekből ismert "jó fej néger".
- Letartóztatom, Mr. Józsi! Őrmester, vezesse el!
- Állj! - kiált fel Mr. Béla. Erre mindenki megdermed. - Magának nincs is felesége! - mondja nekem. - Elsápadok.
- Honnan veszi ezt? - kérdem remegő térdekkel.
- Múltkor helyettesítették magát, onnan tudom. A saját kollégája árulta el. Maga a tettes, nyomozó úr, maga szart be!
Elvesztem a fejem. Ordítok:
- Igenis, nem tagadom, nincs feleségem, mert beszartam!! Beszartam a komoly kapcsolattól, beszartam a felelősségtől, a családtól, a gyerekektől, beszartam az élettől!!!
Őrjöngve rohanok ki az ajtón, a kopott lépcsőházba kettesével szedem a lépcsőket:
- Beszartam!!!! - kiabálom - Elég volt! Őrmester, rohanjon utánam, és kapjon el!
A rendőr egy sötét parkban fog el, rövid üldözés után.
- Úgy! - mondom neki. - Őrmester, bilincseljen meg, és vezessen el! Ezennel letartóztatom magam!
 A rendőr még rám néz a kedves, barna, megértő, empatikus szemeivel, és lágy hangon ezt mondja:
- Sajnálom, uram!
Elvezet. A kép megmerevedik, stáblista.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése