2013. március 23., szombat

Egy rádióbeszélgetés kulisszatikai

Történt, hogy egy borús januári napon vettem egy nagy levegőt, és elküldtem egy példányt a Lármából a Golgota Rádióba. Kíváncsi voltam, mit szólnak hozzá a KultÚRasztal című műsor szerkesztői. Egyszerűen csak bedobtam a pitét a kemencébe, hogy lássam, mi fog belőle kisülni - mert minden labdát el kell rúgni, mit lehet tudni, hátha gólt lövök. Néhány hétig tűkön ültem, nagyon úgy nézett ki, hogy pite szénné ég, a labda meg mellé ment, de aztán mégiscsak megjött a válasz: tetszett nekik a könyv, márciusban várnak a műsorba. Még írtak pár mondatot a beszélgetés menetéről, hogy a hatvan perc alatt milyen témákat fogunk érinteni. Aláírás: Majoros Szidónia - főszerkesztő.
A délután euforikus örömben telt el, föld felett lebegéssel, levegőbe öklözéssel (na, ki a király?!) stb. Eddig sokszor álmodoztam interjúkról, író-olvasó találkozókról, ahol nagyon szellemesen, intelligensen, bölcsen és összeszedetten beszélek a könyvemről, az írói munkásságomról. Lám, nagyon szépen kisült ez a pite! Ez akkor gól, mint ide.... Este - fogmosás közben- azonban kitört a pánik. Addigra esett le ugyanis, hogy ez most nem ábránd. Ez már a valóság: nekem március 9-én, reggel tízre ott kell lennem a stúdióban, ahol majd mikrofont fognak az orrom elé nyomni, és élő adásban kell BESZÉLNEM. Beszélni!!! Hiszen azért kezdtem el írni, mert meglehetősen gyenge vagyok élőszóban. Nem tudok beszélni!! Mit fogok én ott mondani?! Miért pont rádió?! Miért pont élőadás?!
A következő hetek azzal teltek, hogy olvasgattam a Lármát - mégis csak fel kell készülnie az embernek a saját könyvéből - összeszedtem pár gondolatot a megtérésemről és arról tíz évről mialatt az első - meglehetősen ócska - verseimtől eljutottam a Lárma megírásáig. Természetesen felkészültem a példaképemből - Adrian Plassból is - az angol íróból, a keresztény humor megteremtőjéből, a nemzetközi előadóból, aki ezt az interjút biztos, hogy minden megerőltetés nélkül, kisujjból megoldaná. Ahogy közeledett az adás ideje, egyre lámpalázasabb lettem. Mit mondjak: sokat voltam a térdeimen. Az embereket is arra kértem, imádkozzanak értem, és főleg azért, hogy az interjú által Isten királysága is nyerjen valamit, ne csak én.
Az adás reggelén sápadtan, remegő lábakkal sétáltam az Erzsébet körút széles járdáján. Blahától a Golgota gyülekezetig csak pár száz méter az egész. Ahogy elhaladtam a New York kávéház pazar, pompázatos homlokzata előtt, eszembe jutottak az igazi nagy írok, a nyugatosok, akikből érettségiztünk. Úgy magasodtak fölém, mint a New York szálloda eklektikus tornya a körút fölé. Jelentéktelennek éreztem magam. Íróként beszélek egy rádióba. Én?! Ugyan már, ne vicceljünk! Aztán Karinthy jutott eszembe. Egyszer Nagy Endre meghívta őt a Bonbonnière-kabaréba fellépni. A legenda szerint Karinthy nagyon lebőgött azon az estén: hadart, a közönség nem értette mit beszél, sőt az emberek azon nevettek, hogy lecsúszott a sliccel állt előttük. Óhatatlanul leellenőriztem a sliccemet: nekem csak félig volt lecsúszva.
A Golgotában Pintér Béla tartott jótékonysági koncertet a gyerekeknek. Egyre-másra jöttek a fiatal, keresztény szülők, akiket zsibongó gyerekhad vett körül. Bennfentes, vidám hangulatot árasztottak, az volt az érzésem, hogy mindenki ismer mindenkit. A szerkesztők megérkezéséig megkísértett a gondolat: még lenne idő lelépni. Még felszállhatnék egy 6-os villamosra, elmehetnék vele a Moszkva térig. Ott majd beülök egy moziba, a film után kényelmesen átsétálok a Délibe, felülök a legközelebbi pécsi vonatra, és itthon pedig megváltoztatom a nevem, például Kovács Istvánra. Élnék tovább civilként. Minek ez a médiaszereplés?! Egyszer el kell kezdeni, de miért pont ma reggel?!
Végül megérkezett Szidónia és a technikusunk. Kedvesek voltak és nagyon örültek a személyes találkozásnak. Mindjárt be is tereltek a nagy terembe, ahol a gyerekek és szüleik Pintér Bélára csápoltak. A terem hátsó részén nyílt egy ajtó, mely egy - az ablaktalan alagsorba vezető - lépcsőt rejtett. Oda mentünk le. Én mindig azt gondoltam, hogy a Golgota Rádió stúdiója az emeleten van. Lent légópince-hangulat fogadott: téglaboltívek, alacsony belmagasság, apró kuckók, légszomj.
Beültünk a stúdióba, és megbeszéltük az adásmenetet, a zenéket, a témákat, közben a technikai beállás is megtörtént: mikrofonpróbák stb.
Lámpaláz.
Aztán eljött a nagy pillanat: szignál hangzott fel, majd elkezdődött a beszélgetés, melyből csak arra emlékszem, hogy folyamatosan - kerek mondatokban - tudtam beszélni, és nem hordtam össze annyi hülyeséget sem. Azt hiszem, ez az egy óra a verbális képességem csúcsa: ennél összeszedettebben, koncentráltabban, artikuláltabban nem tudok beszélni. Sajnálom.
Amikor végeztünk, nagyon fellélegeztem: túl vagyok rajta!!! Addigra már a koncert is véget ért. Pintér Béla fáradtan teázott az előcsarnokban, mielőtt kiléptem volna az utcára, még odaköszöntem neki. Hiába, mi híres emberek tartsunk össze!!

Köszönöm a Golgota Rádió munkatársainak - különösképpen Majoros Szidóniának - a lehetőséget, kedves fogadtatást. Jól éreztem magam köztetek! Az Úr áldjon meg titeket gazdagon!


Pár link:

Golgota Rádió - mindenkinek ajánlom 
Golgota gyülekezet (ezt is)

2 megjegyzés:

  1. Kedves Sanyi!

    Sosem gondoltam volna, hogy egy olyan ember, akinek az írásain ennyit lehet nevetni, ilyen humoros stílusban tart tükröt a világ, de főleg annak keresztény fele felé, be van rezelve, de legalábbis tart a verbális megnyilvánulásoktól. Örülök, hogy a Golgota Rádióval lehetőséget tudtunk biztosítani neked arra, hogy szóban is megnyilvánulj, és a nagyközönség elé járulj, és megismertesd magad velünk! Annak pedig különösen örülök, hogy ilyen jó példával jártál el mindannyiunk számára, hogy megmutattad nekünk: a félelmekkel szembe kell nézni és meg kell próbálni legyőzni őket! Mert csak akkor tudjuk ezt megtenni, csak akkor tudunk győzedelmeskedni, úrrá lenni a félelmeinken, ha próbálkozunk! Ha próbálkozunk, mégpedig ha hittel, Isten erejét és segítségét kérve próbálkozunk, Isten gyakran meglep, és megadja nekünk annak az örömét, hogy meglássuk: a változás Vele, Miatta, Érte igenis lehetséges! Köszönjük, hogy a példádon keresztül megláthattuk ezt! Örülünk, hogy velünk voltál az éter hullámain, a félelmeden való győzedelmeskedés miatt magad is bátorodtál, a meglepő, de kellemes megtapasztalás hatására pedig megvidámodtál, és reméljük, máskor is jössz! Tudd, hogy a Golgota Rádióban mindig szívesen látott vendég vagy!!!

    Szeretettel és Isten áldásával (Szabó Magda helyett egy kései utóda), a Golgota Rádió kultÚRasztal című műsorának főszerkesztője, műsorvezetője, a rádió Hangszóró című műsorának társ-műsorvezetője, Majoros Szidónia

    VálaszTörlés
  2. Kedves Szidónia!
    Nagyon jól esnek kedves soraid, még egyszer köszönöm a meghívást, szerintem igazán jó és tartalmas beszélgetés volt. Valóban érdemes legyőzni a félelmeinket és kilépni komfortzónából. Ha a kezdőlépést megtesszük, az Úr vezet és továbbsegít. Valahol ezt éltem át nálatok. Sok-sok erőt és áldást kívánok a szolgálatotokra, kívánom, minél több emberhez jusson el általatok az örömhír.
    Testvéri üdvözlettel: Smelka Sándor

    Bocs a botrányosan késő válaszért, az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam a blogot. De most végre megújult. :-)

    VálaszTörlés