2016. április 8., péntek

Kutyakomédia


Kutyaoltás van a téren, ami egyszerre karnevál, dráma, (kutya)komédia, szociográfiai látlelet. Főleg annak, aki érti a kutyák nyelvét. Tehát nekem. Leülök egy távolabbi padra, onnan figyelem az eseményeket.
Három kölyökkutya viháncol egymás mellett:
– És képzeljétek – csaholta a puli kölyök – eljutottam a negyedik pályára, hú, hogy ott mi van! Képzeljétek, meg kell enni egy egész kanapét.
– Hú, azta! És kapsz ezért valami bónuszt?
– Naná, végigkergetnek a lakáson egy seprűvel.
– Kúúúúl!! – visonganak a kölykök.
Mellettük finom, elegáns uszkárok beszélgetnek:
– …és képzeld el, drágám, megint ahhoz a szörnyű kozmetikushoz vitt el, aki a múltkor is olyan rövidre vágta a szőrömet, hogy az borzasztó! Ráadásul akkorára tupírozta a fülemet hozzá, hogy úgy néztem ki, mint egy sivatagi róka. Belenéztem a tükrömbe és három napig vonyítottam egyfolytában…
Egy fiatal boxer áll meg előttük:
– Helló, bébi – mondja az egyiknek – akarod látni a kutya fáját?
Az uszkárok elhajtják.
A sor elején egy tacskó visít teli torokból. A pórázt ráncigálja, szabadulni akar mindenáron:
– Nem, nem engedem, hogy beoltsanak! Ez a háttérhatalmak műve, az oltóanyag chipet tartalmaz, nem, nem…
Tőle nem messze egy angol véreb ül, elnyúlt, unott pofával értekezik, a körülötte lévő kutyák szájtátva hallgatják:
– Nos, kérem, az a feltevés, hogy a középkorban az előkelő kutyáknak első ugatás joguk lett volna, nos, a legújabb kutatások alapján most már – Lajka után 59-ben – kissé nevetségesnek hat.
Egy kölyökkutya közbekotyog:
– Anya, mi az az első ugatás joga?
– Csitt, ehhez te még kicsi vagy – mondja neki az anyja.
Az előbbi boxer most egy skót juhásznál próbálkozik:
– Látod, kislány milyen erős vagyok? És ugye tudod, hogy az erősebb kutya…
– De nem velem – mondja hidegen a skót juhász, erre a boxer elsomfordál.
A két finom uszkár most egy harmadikra lesz figyelmes, aki most érkezik a térre:
– Figyeld a fruskát, Mercedesből száll ki. Hogy oda ne rohanjak!
Egy utcaszéli keverék, egy alvilági vagány beszól nekik:
– Mi van csajok, irigykedtek? Úgy besárgultatok, mint Plutó fénykoránban.
A két uszkár úgy tesz, mint nem is hallotta volna a megjegyzést. Eközben a tacskó egyre közelebb kerül az orvoshoz:
– A macskák műve, akik összeköttetésben vannak a nagymacskákkal! Irányítani fognak minket a chipen keresztül! És az egész mögött a háttérhatalom áll: a Nagy Fakó! Meg is van írva: „Eb ura Fakó!”
A sor végén két öreg kutya beszélget:
– Igen, igen, te öt évvel ezelőtt megetted a csontomat! – mondja az egyik.
– Micsoda?! – kérdi süketen a másik.
– Mondom: megetted a csontomat!
– Melyik csontodat?
– Azt, amelyiket elástam a tuják mögé.
– Mit csináltál?
– Mondom: elástam a tuja mögé, te meg kikapartad, megetted.
– Mit?!
– A csontot!!
– Nem is ettem meg, viszont te meg szétrágtad a lábtörlőt, tíz évvel ezelőtt. Én kaptam miattad.
– Nem is volt lábtörlőtök.
– Tessék?!
– Mondom: nincs is lábtörlőtök!!
– Mert te szétrágtad, azért nincs.
Mellettük egy anya dorgálja a kölykét:
– …ha találkozol valakivel, tessék megszagolni a fenekét. Még a végén azt mondják, neveletlen vagy! Meg ne lássam még egyszer, hogy nem szaglászod meg a másikat, értve vagyok, fiatalúr?!
Az izmos boxer most egy dalmatát környékez:
– Helló bébi, megnézed a gumicsont gyűjteményemet? Képzeld, százegy darabos.
– Nagyon vicces. Fogadjunk, gumikutyád is van.
A két öreg szomszéd még mindig beszélget:
– 2000-ben is megetted a csontomat, 1999-ben is megetted a csontomat, 1997-ben is…
– 1997-ben nem is éltünk!
– Nem?! Hány évesek vagyunk mi egyáltalán?
– Mit tudom én?! Azt se tudom, te ki vagy!
– Brúnó, vagyok a szomszéd. Akinek megetted a csontját…
– Te vagy az, aki tizenöt éve megizélte az én Pollimat?
– Ööö… Nem. Az a Kovácsék kutyája volt.
– Kovácséknak nem macskájuk van?!
– Tessék? Nem hallom, mert nagy az ugatás…
– Mondom, Kovácséknak nem macskájuk van?!
– Velem ne kiabálj, nem vagyok süket! Nem is beszélek veled többet! Modortalan! – mondja a szomszédjának, majd arrébb sunnyog.
Tacskó most kerül sorra, magából kikelve vicsorog az állatorvosra:
– Nem akarok chipet!! Nem akarok Fakó lenni!! Nem és nem!!
Azért beadják az oltást neki, ami után dühösen prüszköl egyet:
– A fenébe! Ez nem jött be. Jövőre mással próbálkozok. Azt a kétlábú, bolhás anyátok!!
A boxer következik, aki már egyáltalán nem az a macsó, aki a sor közepén volt. Hárman fogják le, sír, nyüszít, az oltás után pedig sokáig hüppög valahol egy fa takarásában.
Ekkor leül mellém a padra két idősebb bácsi. Ők is az oltást figyelik, közben beszélgetnek:
– … hidd el, hogy átszántottál! – mondja az egyik.
– Mit csináltam?! – kérdi a másik süketen.
– Mondom: átszántottál. Hatvannyolcban, a zetorral. Itt a hegyen, a hetedik dűlőnél. Sőt harmincnyolcban is átszántottál.
– Tessék?!
– Mondom: harmincnyolcban is…
– Akkor nem is éltünk!
– Nem? Hány évesek vagyunk egyáltalán?
        – Mit tudom én?! Azt se tudom, te ki vagy!

(Smelka Sándor)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése