2016. szeptember 12., hétfő

Hintázás

Hintáztak az iskolaudvaron. Régen találkoztak, hosszú volt a szünet, sok a mondanivaló, felnőttes, szent komolysággal csacsogtak:
– Mondom, hogy azok helyettesek! Mert valamikor tényleg volt Télapó, Jézuska, húsvéti nyúl, de azok már rég meghaltak.
– Á, nem, mert képzeld el, hogy reggelre ott volt az ajándék, pont az, amit a levélben megírtam, és nem apu volt és nem anyu.
– De hidd el, helyettesek csinálják ezeket már. A Mikulás sok-sok éve meghalt, egy püspök volt valamikor, de már nem él, és beállt valaki helyette, és ő nem az igazi, csak úgy tesz, mint a Mikulás.
– Lehet, hogy többen vannak, egy egész hálózat.
– Igen, és helyettesítik a Jézuskát is, a húsvéti nyulat is és a Fogtündért is.
– A Fogtündér pedig létezik, mert egyszer tavaly télen kiesett a fogam, és este kiraktuk a szekrényre a fogamat, és reggel ott volt helyette ötszáz forint, és apa meg anya még a közelébe se jártak…
– Biztos, nem az igazi Fogtündér volt, mert mondom, ő már rég meghalt valamikor, és az örökösei csinálhatják ezt, és valami titkos szervezet lehet a dologban!
– De ezt nem tudjuk bizonyítani!
– Hát ezt nem, sajnos, nem.
– Végül is mindegy, kik állnak ajándékok mögött.
– Végül is mindegy.
Ebben maradtak.
Napsütés. Indián nyár. Hintanyikorgás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése